2011. január 1.
Eljött a nagy fogadkozások ideje. Fogadkozzunk együtt!
Lassan elhamvad a melegséget árasztó karácsonyfa. Eltelt a szeretet ünnepe. A tűzoltók is csomagolnak már.
Közeledik a vidámságot hozó szilveszteri bulik sokasága és a komoly fogadalmak ideje.
Most, hogy leégett a ház, kézenfekvő megfogadni, hogy jövőre nem állítunk karácsonyfát. Sőt ajándékozás sem lesz. Nem lesz hová és miből. Ez egy sikerült fogadalom.
De nézzünk nehezebben teljesülő ígéreteket. Egy részeg pillanatában a borász megígéri, hogy szőlőből is csinál bort. A zöldséges leveszi a mérleg aljáról az ólmot. A sebész megélezteti a szikéjét.
Aztán vannak a soha nem teljesülő óhajok. Például az újévi malac januárban szeretne születni.
De hagyjuk ezeket a csacskaságokat, nézzünk inkább utána a szilveszteri bulinak.
Kétféle van, számos előnnyel és hátránnyal megtűzdelve.
Egyik változat: megyek.
Másik változat: jönnek.
A „megyek” változat a helyes.
Nem kell nagy előkészület hozzá. Leugrom a közértbe, és veszek azt, amit szeretek. Magamban nem szoktam csalódni. Csak néhány apróság kell. Tíz liter bor, egy rekesz sör és néhány meleg ital. Negyven fok feletti. Konfetti, szerpentin és WC-papír. A piával még hazaugrom, és magamhoz veszek mindenből egyet. A többi marad a rehabilitációhoz. Meg az esetleges drágulások kivédésére. Kibontok valamit, hogy leplezzem az izgatottságomat. Már nem is izgulok, szédülök. Indulás a friss levegőre meg a buliba. Cuccok egy szatyorba, és minden felesleges ki a zsebekből. A süllyedő hajóról is mindent kidobálnak. Legjobb ellenszere az elvesztésnek. Na, gyerünk már.
Menet közben veszem észre, hogy petárda nincs nálam. Pedig vicces fiú vagyok. Sebaj, majd veszek menet közben. Már látom is a donorokat. Két hülyegyerek hótrészegen petárdákat csapkod a falhoz. Határozottan odalépek hozzájuk.
Előveszem a szupershopkártyámat, és igazolom magam.
– Boldog új évet az uraknak. Petárdarendőrség. Jogosítványt, forgalmit kérek!
– De hát nem is vagyunk kocsival!
– Az lenne csak baj!
Előkerül még vagy két szupershopkártya. Van humoruk. De nem díjazom. Összevonom a szemöldökömet, és mondom nekik:
– Mivel ugyan részegek, de szerencsére nincs önöknél kocsi, ezért a cipőjüket vonom ki a forgalomból. Kérem átadni a lábbeliket.
Megszeppennek. Az egyik megpróbál korrumpálni.
– Főnök, legyen szíve, hová megyünk cipő nélkül?
– Haza. Így a petárda sem kell már önöknek. Átadni.
Kiforgatják a zsebüket, és odaadják a durranókat.
– Na, hogy lássák, szilveszterkor a rendőr is ember, most az egyszer elengedem önöket. A cipőket hétfőn adják le a Főkapon.
Megérkezem. Mindenki részeg. Valami zene. Himnusz. Mindenki nagyon részeg. A WC foglalt. Alvás a parkettán. Ébredés. Fejfájás. Hányinger. Over the top. Indulás haza. Nem tudom, hol van az. Jó buli volt.
Szilveszteri fogadalom. Soha többé nem megyek el bulizni.
A „jönnek” változat a helyes.
Takarítás, porszívózás, bevásárlás, sütés, főzés. Barátok jönnek. Ezüstöt, Zsolnayt elpakolni. Szőnyeg felszed, bútorok letakar. Távirányítók eldugva. Felmosóvödör elöl. Papírtányér és mustárospohár. Jöhetnek a barátok. Csöngetnek, megjöttek. Nem ők azok, vadidegenek. Nem baj, nekik is mára esik a szilveszter. Barátok zajongása a lépcsőházban. Valahol becsöngetnek, ajtót nyitnak, és eltűnnek mögötte. Ahogy nézem, a mi barátaink sem rosszabbak az övékénél.
Mindenki részeg. Valami zene. Himnusz. Mindenki nagyon részeg. A WC foglalt. Alvás a parkettán. Ébredés. Fejfájás. Hányinger. Over the top. Indulás haza. Nekik. Mi maradunk.
Romeltakarítás, károk felmérése. Egymillió alatt, de csak alig.
Szilveszteri fogadalom. Soha többé nem rendezek bulit.
-Nem Tom-
