2011. július 25., hétfő

Kulcs magadhoz!

Ha a világ egyik megfoghatatlannak látszó sarkát szeretnéd az életed részévé tenni, akkor tanulj meg türelmesnek lenni. Tanuld meg – ha eddig még nem birtokoltad volna- a feltétel nélküli szeretet misztériumát. Adj, hogy majd kaphass, lépj egyet előre, ha úgy érzed, hátrálnod kellene, nyújtsd ki a kezed, ahelyett, hogy elfutnál, és légy láthatatlan kicsit, amikor Ő futna el.

Rázd meg magad, rázd le magadról, lökd el magadtól a konvenciókat, magad húzz határokat, és ne emelj falakat magad köré, hanem rombolj, rombolj kíméletlenül, hogy aztán építhess. Építhetsz akár falakat is, csak ne felejts el ablakokat és ajtókat beépíteni a téglák közé, s ha lehet, ezek közül minél többet hagyj nyitva, engedd be a „fényt” , az illatokat, a színeket, az érzéseket, és ne félj az újtól. Soha ne félj a megismeréstől, mert ez a folyamat fog előre vinni. Gondolkodj, láss, hallj, érezz, de mindezt a lelkeddel tedd!
Nyílj meg, igyekezz befogadó lenni!

Ha görcsösen keresel valamit, nem fogsz rálelni. Találsz valamit, akár több dolgot is, de nem azt, amit annyira keresni véltél. Előbb gondolj bele: tudod, mi az, amit olyannyira keresel? Tudsz válaszolni a saját kérdéseidre? Vannak neked egyáltalán kérdéseid? Ha vannak, először magadnak tedd fel azokat, s míg te magad nem tudod a válaszokat, ne várd, hogy a világ azon bizonyos kis sarka majd megfelel rájuk.

Volt már ezer darabos puzzle-d? Tudod milyen érzés, amikor kilencszázkilencvenkilenc darabot összeillesztesz, majdnem összeáll a kép, de egy, egyetlenegy darab NINCS SEHOL? Valójában ott lapul a szőnyeged alatt, de eszedbe sem jut, hogy felhajtsd a szőnyeget. Majd egy napon enyhe nyomást érzel a talpad alatt, ahogy halkan lépkedsz a szobában. Lehajolsz. A szőnyegen nincs semmi. Félig felegyenesedsz, ám akkor egészen világos lesz minden, (hiszen nyitva hagytad az ajtókat, emlékszel?) térdre rogysz és felhajtod a szőnyeget…És ott van! Végig ott volt, minden egyes nap, minden egyes másodpercében, és türelmesen várt, mikor érinti úgy a talpad, hogy észreveszed. Türelmes volt.
Összerakhatod a képet, s mikor megvagy vele, gyújts egy füstölőt, kapcsolj be egy jó zenét, valami olyat, ami bekúszik a bőröd alá az illattal elegyedve, és hagyd, hogy a világnak az a kicsi sarka a tiéd legyen…
Csak ne felejts el vigyázni rá!

- Ada -

2011. július 20., szerda

Happiness

Egy malőr folytán pontosan fél órám van, hogy megírjam az e heti cikket.

-- Adna valaki témát?
Síri csend. Na, persze, ha most kapnám az ötletet, már akkor is akkor elkésett volna. Utólagos hsz-t nem fogadok el. Csak reklamációt!
Tessék, most magatokra vessetek. Majd én kitalálom ezt is helyettetek.
1953-ban ezen a napon jelent meg Elvis Presley első lemeze. „My Happiness” (Boldogságom) címmel. Ekkor indult el a Király karrierje.
Na, persze, ez smafu ahhoz képest, hogy 1966-ban ezen a napon nyerte el Kovács András a Karlovy Vary-i fesztivál fődíját. Innentől már csak Kovács András a sztár.
Jellemző, hogy a nagy dolgok mind július 18-án történtek.
Hogy mást ne említsek, a kazángyáros Morvai Ferenc 1989-ben ezen a napon találta fel Petőfi Sándor sírját, aki addigra már elég nőies lett.
Ami addig is köztudott volt, hogy nagy költőnk a halála után, mikor már jobban lett, Barguzinba költözött, ahol befejezte az életrajzát.
Szóval, miközben Morvai úr ügyködött, sajnálatos módon elhunyt Gromiko elvtárs, szintén ezen a napon. Ahogy mondják, a baj nem jár egyedül.
Azt már le sem merem írni, hogy ezen a napon született Lehoczky Zsuzsanna Kossuth-díjas színésznő. Na persze nem 1989-ben, hanem 1936-ban. Most lebukott. Mindig azt nyilatkozta, hogy 1945-ben született.
1953-ban a Silverstone-ban megtartott F–1 versenyen Fangio az utolsó körig üldözte Alberto Ascarit, de megelőzni nem tudta. Hasonló üldözésnek lehettünk volna tanúi 64-ben, amikor is Néró császár Róma leégetését követően üldözni kezdte a keresztényeket. Ez alakalommal az eredményhirdetésre keresztet vethettünk.
1932-ben ezen a napon a rendőrség letartóztatja Killián Györgyöt, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének titkárát. Ő arról volt többek közt híres, hogy róla nevezték el a Killián tornagyakorlatokat, bár soha az életében egy lépést sem sportolt, csak konspirált. Sok-sok éjszakát töltött börtönben, aminek emlékére 32 év múlva a Beatles megírta a „Hard Day’s Night” (Egy nehéz nap éjszakája) című albumát.
Amit még erről a mai napról illik tudni, az két dolog. Július 18-ika az év kétszázadik napja. De ez nem is olyan érdekes, hanem inkább az, hogy néhány éve ezen a napon beütöttem a lábamat és bibis lett.

- Nem Tom -

2011. július 13., szerda

A színek bennünk vannak

Egy remek nap végén, leültem a gép elé, és rápillantottam a kincses ládikámra. Eszembe jutott megannyi gondolat, alkotó pillanat, és az első fantáziautazás a színek világába.


Gyakori kérdés: Hogy van minderre időd, energiád?
A válasz egyszerű. Időm arra van, amire igazán szeretném, energiát pedig az alkotásból nyerek, legyen az akármilyen. Néha ki kell lépni a mókuskerékből, a szürkeségből. Mondhatnám, vetkőzzünk színesre :)!
Amikor csak tehetem, vagy néha akkor is ha nem, elvonulok a kis világomba, a kreatív kuckómba, és zsizsikelek (teszek-veszek, álmodozok). Ezáltal megszűnik a tér és az idő. Kikapcsolok, töltődök, majd újraindulok. Ez gyakran változó tevékenységekben nyilvánul meg, az utóbbi időben, leginkább a textilfestésben.
Befizetem magam egy last minute fantáziautazásra a festékeim, textiljeim és ecseteim társaságában. Szabadjára engedem a képzeletem, és hagyom, hogy az elmém vonalakba, mozdulatokba öntse a sugallataim. Másnak kardja, fegyvere, tolla, vagy épp egere van erre a célra, nekem színeim és anyagaim.
Számomra a legjobb, amikor egy teljesen egyszínű, egyszerű felületből, ruhadarabból valami igazán egyedi születik. Látni, hogy egy tárgy, egy kedves gondolat, vagy épp egy házi kedvenc megjelenítése a textilen, örömöt okoz valakinek, nincs annál szebb érzés.
De mint mindent, ezt is az alapoknál kell kezdeni. Nálam sem volt ez másképp. Először csak úgy vettem egy-egy tubus, sárga és pink színű festéket. Jogos lehet a kérdés: Miért? Nos, egyszer csak jó lesz valamire, gondoltam :)! Gyakran figyelem a hobbiboltok, aukciós oldalak kínálatát, hátha sikerül alkalmi áron valamilyen "kreatív csomaghoz" hozzájutnom. Így lett porcelánfestékem, süthető gyurmám, vagy épp műkörmös szettem és egyéb kincsem is. Majd alkalomadtán, amikor rám tör az alkotási vágy, randomszerűen ismerkedek az anyagokkal. Nem kell a sok papír, az oktatóanyag, ebben szerintem a legjobb mester, a tapasztalat. A kreativitás mindannyiunkban ott van.
Marcel Wanders szerint - "Aki kreatív életet akar élni, tegye azt, amihez nem ért, és tapasztalja meg a hibázás, a tévedés szépségét." Márpedig Ő biztos tudja, hisz méltán híres formatervező.
Az első alkotásomnál szinte azt sem tudtam, melyik végén fogjam meg a festéket, de nekiveselkedtem. Felrajzoltam a mintát a pólóra, majd nekiláttam a festésnek. Először túl sűrű volt a festék, később túl híg. Majd túl sok, aztán túl kevés. Nem sok idő kellett, hogy belefeledkezzek, a fél kezem kikentem, amit a póló is követett, így itt-ott, persze csak közelről látható, vannak rajta festékfoltok, ujjlenyomatok. De ugyebár ettől szebb és értékesebb. A két színből, aztán hármat kellett csinálnom, kevertem, míg jó nem lett. A végén megszórtam egy kis csillámporral, amúgy "tündériesen", hogy azért meseszerű legyen. S a végeredmény, azt hiszem, magáért beszél. "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk.", ahogy Pelikán is mondta A tanú c. filmben. Az egyet azóta követte több és több, a kérések, ötletek, anyagok kifogyhatatlanok.
De lássuk a "receptem" ezek után, a textilfestésre vonatkozóan:
- Végy egy bármilyen színű, és méretű 100 % pamut-, vagy vászonfelületet (legyen az cipő, táska, póló, zászló...etc.), készítsd elő a speciálisan erre fejlesztett, különböző színű textilfestékeket, majd ragadj egy ecsetet és engedd, hogy a kezed a fantáziád vezesse. Mi sem egyszerűbb ennél.
Legyünk bátrak és próbálkozzunk, először csak egy-két színnel, aztán többel is, ha kedvünk tartja. S, hogy ezt egyedül, párban, gyerkőccel vagy csoportban követjük el, lényegtelen. Persze az ember társas lény /Arisztotelész/, így ez is partnerrel a legjobb, de elsősorban az alkotás, a tevékenység öröméért csináljuk.

-Zsizsik-
A bejegyzést írta: Tündér