2011. április 17.
Friss tavaszi hűs szellő hozta az aktuális hírt: az újszülött immár 1 évessé cseperedett, az első óvatos mozdulatait mára határozott és rutinos lépések váltották fel.
Ezen új tudattal rendelkező gyermek, már születésétől fogva magában hordozott egy bölcsességgel félig telt edényt, amelybe az elmúlt esztendő alatt megannyi értékes tudást, érzést, örömöt, bánatot, sehol máshol leírható, féltve őrzött titkainkat raktuk hódolatunk jeléül. Mint a szorgos dolgozók a kaptár körül, halmoztuk el belső kincseinkkel, erősítettük immunrendszerét ezernyi bibepor keverékével. Munkák gyümölcse a tervezett ciklusban megfogant, eredményességét a közel 3900 cikk jegyzi. Felbecsülhetetlen értékű információhalmaz. Kimondhatatlan szavak, amelyek gondolat formájában kígyózva kúsztak be a Témakörökbe. A kis hajtásokból egyre erősödő levelek, esetünkben üzenetek, írások szökelltek a négy égtáj felé, a naponta bimbóként fakadó új cikkek illatozó lugassá gömbölyítették koronáját.Tündérváros terei kivirágoztak, olvasótermei megteltek ünneplő családtagokkal. Világra jövetelének dátumát, mint egy névadón, büszke szülei és keresztszülei, a tündéri tevékenység lelkes csapata meghatottan jegyezte be 2010. 04. 18-án a Tündér naplójába:
Elindult az oldal, a feleségek.hu 1.0-ás teljes verziója!
Igen, kedves olvasók és lelkes írótársaim, eljött ez a nap is. Mintha csak tegnap lett volna. Egy kóbor mail hívta fel a figyelmem még tavaly nyár derekán a honlapra, invitálva az olvasásra és az írásra. Emlékezzünk együtt az elmúlt esztendő szép pillanataira.
Mily érdekes. Neves dátumokat keresve kezdem az adatgyűjtést.
A Tündér gondolatait olvasgatva, folyamatosan a 7-es számba akadok. 7 oldalnyi naplóbejegyzés, oldalanként 7 ablakocskával. Ehhez még jön 3 bejegyzés,, az összesen kereken 52 hét, 1 esztendő dokumentált memoárja. A Feleségek közösen írt emlékeinek valóságos pillérei.
Bejegyzések 7ről 7re, 7főként. A főbb eseményekről, aktualitásokról, mérföldköveket állítva az utánunk regisztráló felcseperedő nemzedéknek, a 18 karikás életutat már megért fiatalságnak.
Csak kíváncsiságból összeadom a lap születésének dátumát: 20100418=16
Numerológiailag tovább bontva, (1+6) 7-est kapok. Meg sem meglepődöm.
A 7-es számról mindannyian tudjuk, a megújulás szimbóluma. A 7. évet szokták a párkapcsolatok sorsfordulójának nevezni, sejtszinten 7 évente cserélődünk, éledünk ujjá. A természet tavaszi ébredése kiváló alkalom egy belső számadásra, a régi nem működő minták elengedésére, éves áttekintésre, tisztulásra. Ez emberre, kapcsolatra, munkára, tevékenységre egyformán igaz.
7 kozmikus törvény létezik, ahogy a Siker, úgy a Tükör törvényeit is 7 pontban jegyezték le.
A Nap és a Föld között 7 asztrális szintet, valamint 7 szellemi szférát különböztetünk meg, amelyek valamelyikében pihen a lélek és a szellem két leszületés között, a köztes létben időzve.
7 aurarétegünk, valamint 7 főcsakránk van, és így tovább. Egy férfiasabb példát hozva, az OSI modell 7 réteg hierarchikus rendszerében határozza meg két számítógép közötti kommunikáció feltételeit. A 7. layer az alkalmazási réteg, amivel mi is találkozunk, pld. egy internet böngészési felület felhasználójaként.
A 7-es az Istenség számát jelenti, utalva a teremtéstörténet napjaira. A mesében nem véletlenül találkozunk heted7 országgal, 7 fejű sárkánnyal, vagy 7 törpével. József Attila lélekrészeink különbözőségeire, mégis testvéri összekapcsolódására utalva szólít: A hetedik te magad légy.
A Teremtő legkedvesebb műve. Mi magunk vagyunk az Ő kicsiny mása, minden gondolatunk szavakba öntve erőre kap, írásban is mágiát gyakorlunk, teremtünk.
Írunk és olvasunk.
Attól függően értelmezünk egy cikket, melyik részünket érinti meg, tudatunknak tartalma-e a kapott információ. Reagálhatunk ezer féle képen, a dualitás fényében ellentétpárokban tudunk gondolkodni, mérlegünk jobb vagy bal oldali serpenyőjébe helyezzük az írások bennünk keltett érzéseit.
Kiváló vagy csapnivaló, izgalmas vagy unalmas, egyedi vagy sablonos, érdekes, netán számunkra semmit mondó-e az írás. Van, hogy a döbbenet, a megkönnyebbülés, a szereplőkkel, vagy a cikk írójával átérzett teljes azonosulás boldogságérzettel ajándékoz meg bennünket. Fejlettségi szintünk, érzékenységünk, műveltségünk foka, a hozott családi mintáink függvénye is többek között a spontán reakció. A születésünkkor kialakuló, bennünk uralkodó 4 archetípus megalapozza jellemünket, környezetünk formáló benyomásai mind hatással vannak véleményünkre. Ebben a világban érzékszerveink befolyása alatt állunk, egy másodper alatt millió érzelmi bomba robbanhat be lelkünk finom szubsztanciájába.
Ha egy papírlapra azt a szót írjuk: Szeretlek, és egy pohár víz alá tesszük, egy idő után megváltozik a víz kristályszerkezete, rendezett, harmonikus lesz. Ellentétpárjaként ugyanez a kísérlet egy negatív kifejezést használva zavart, töredezett kristálymintát alkot, a káosz torz mintázatú képet mutat. Ugyanilyen hatása van a zenének, a kimondott, vagy leírt szónak: az írásnak.
Ha belegondolunk, hogy szerencsés esetben testük felnőtt korban is 70%-ban víz, adott a párhuzam az írott-olvasott, hangok nélküli szavak hatásának lényünkre. Az írás energetikája olyan, mint a szavak nélküli zenének: átjön benne minden érzés. A szavak által tudjuk kifejezni, átadni lelkünk tartalmát, pillanatnyi érzéseit. Lelkünk tiszta energia, mint minden szervünknek, ahogy az egész embernek, úgy van a hangnak, a szónak, és az írásnak is egy energetikai rezgése. Ez a rezgés a szavak mögé rakott érzés energiájaként átjár bennünket, hatással van ránk. Bizonyos esetekben emel, tehát jól érezzük magunkat tőle, vagy ellenkezőleg, lesújt, lehúz bennünket. Miként egy jó filmen is tudunk sírni és nevetni.
Mivel alapból különböző energiaszinten vagyunk, adott állapotunkhoz képest különböző mélységben hat ránk ugyanaz az írás. Ha magasan rezgünk, tehát tiszta lelkületű, pozitív érzésekkel telítődve, magabiztosan, és nyugalmat, szeretetet árasztva olvasunk egy negatív töltetű írást, nem vesszük olyan mértékben a szívünkre, mintha egy depressziós hangulatú napunkon nyúlnánk bele. Mindenki tapasztalta már, milyen mélyen érinti meg egy háborús, vagy katasztrófáról szóló hír, még akkor is, ha „csak” olvassa, nem nézi és nem hallja. A reklámokban előszeretettel alkalmazott rejtett üzenetek tömeghipnózisra alkalmas programként befolyásolják érzelmi világunkat. Láthatjuk, hogy minden összefügg mindennel.
A legszebb írások érzésem szerint soron kívül, nem tervezetten érkeznek, mint egy szerelemgyerek.
Vannak pillanatok, mikor íráskényszert érezve ragadunk tollat, bármilyen helyen és módon. Az ilyen információdömping úgy önti el az embert, mint a keskeny eresz peremén túlcsorduló nyári zápor. Hirtelen és váratlanul. Kompletten kész, frappáns mondatok tolulnak a láthatatlan papirusztekercsünkre, megismételhetetlen, ebben a formában vissza nem térő bölcseletekként. Ilyenkor nyitottak és fogékonyak vagyunk a felsőbb világok tollbamondására, oly szépségek törnek elő kezünk nyomán, amelyek a racionalitást és a tudatosságot felülírják.
Típusírásokat és típusírókat ismerhettünk meg az elmúlt év cikkein, hozzászólásain keresztül. Emberi sorsok széles palettája tárult elénk. Egy karakteres írás olyan, mint egy fénykép a személyigazolványban. Vannak hirtelen felindulásból elkövetett hangulati megnyilvánulások, amelyek elfojtott tűzhányóként az adott pillanat friss érzelmi láváját lövik ki magukból. Ezek szélsőséges érzelmi sokk (boldogság, düh) hatására robbannak be az aktuális témakörbe.
Legyen az Lelkünk mélyén a feldolgozhatatlan fájdalom, fülünkbe suttogott Titkaink, melyeket elmondhatunk egymás között, vagy egy erotikus történet, merészen Hátulról megközelítve.
Előtte azért nem árt a jó tanácsot megfogadni: Kérdezd a férfit!
Nem mindig könnyű kordában tartani az érzéseket. Előbb utóbb megtanuljuk. Ott sikerül, ahol elméből, tudatosan megírt és tanult elemekkel megkomponált írások készülnek. Direkt módon szépen szerkesztett, felépített, irodalmi élményt nyújtó különlegességek. Bennük elsősorban az elme kimért, tudatos munkája fekszik. Ezeket én a hűvös, kordában tartott érzések művészetébe sorolom. Természetesen egy szélsőséges példát hoztam az imént, nagy többségében egyre kiegyensúlyozottabb írásokkal örvendeztetjük meg olvasóinkat, és egymást.
Már tradicionálisan visszatérő esemény a negyedéves ciklusként meghirdetett pályázatok kiírása, a szezonális írások melegágya, melyek a mindenre elszánt versenyzők lépteit segítik a tettek mezejére. Ezen kihívások még izgalmasabbá teszik az amúgy is pezsgő, a néhol zárt ajtók mögött zajló klubéletet. A napi online feszültség oldására kiváló és azonnali hatású az olykor teátrális hevületű csevegő, fotópályázataink profikat lepipáló színvonalú alkotásokkal örvendeztetik meg képi élményre vágyó pupilláinkat.
Természetesen vannak kiemelt ünnepeink, és büszkeségeink, mikor a közös családi mellényben büszkén domborodik a mellkasunk.
Január 9-én mindent elsöprő eredményei alapján üdvözölhettük, az 1. Év Íróját,: Zilahy Tamást, alias Nem Tomot.
Szeptemberben Pinokkió tette fel a kérdést az 1 millió!!! című tündéri gondolatban: A számok csak a mi világunkban fontosak? A fentieket visszaolvasva, ez kiderült, hogy nem.
Még abban a hónapban 1 milliós oldalmegtekintéssel csúcsot döntött a lap, 1 milliomodikként köszönthettük Orsolyánkat.
Ahogy telnek a hónapok, lassan meg tanuljuk egymást elfogadni és kezelni. Az együtt megélt sikerek, a pályázati izgalmak, az egészséges versenyszellem sokat csiszol még képlékeny személyiségünkön. Valljuk be, akinek erre nem lenne szüksége, az nem lenne itt.
A felesegek.hu olvasóinak és íróinak nevében a szerkesztőség, és a háttérben szorgoskodó tündéri tevékenység munkatársainak köszönöm a felbecsülhetetlen értékű fáradozást, türelmet, kitartást irányunkban.
Kívánom, hogy a következő esztendőt az 1.0-ás verzió tesztelésének tapasztalataival megerősítve, a sikeres és elégedett csapatszellem rendületlen gőzereje vigye tovább.
Felhasználóként azt megígérhetem, hogy a következő évforduló napjáig, 2012. 04. 18-ig ezután is azon fogunk dolgozni: legyen egy jó lapunk, hogy legyen egy jó napunk.
Stílusosan végszóként a jelenre és a jövőre vetítő lelkes tündéri idézettel zárhatom soraimat:
„Igazi Web 2.0-ás oldalt csinálunk! Közösen!”
- Je t'aime -
