2011. december 11.
Miért gondolja bárki is, hogy az ünnep közeledtével
sokaknak csak a szép és a jó jut az eszébe, arra tudnak csak gondolni?
Ilyenkor hozza felszínre a legrejtettebb frusztrációkat, a bizonyítási
kényszert, amit oly sokáig sikerült elnyomni.
Megint eltelt egy év. Mi változott ez alatt az egy év alatt? Nyilván nagyon sok, de alapvetően nem mindegy milyen irányba. Azok a családok, emberek, akik okkal, vagy ok nélkül egy régen elkövetett rossz döntésük következményeként egyedül kényszerültek végig csinálni nem egy, de sok-sok évet, rosszabb esetben több gyerekkel, apa nélkül, társ nélkül, egyedül, hogyan mondhatják azt, hogy hely de jó kedvem van így ünnepek közeledtével?!
Induljunk ki abból, hogy az ünnepeket azok a családok sem ússzák meg, akik gondolni sem akarnak rá. De hát miért is ne akarnának gondolni rá? Elkerülhetetlen. A körülöttünk zajló, nyüzsgő események emlékeztetnek rá, és lassan, de biztosan ráhangolódnak azok is, akik valamilyen okból nem akarják az ünnepeket. Mégiscsak különleges ez az ünnep! Az ok többnyire mi lehet? Nyilvánvaló. A szeretetről szól.
Mégis megpróbálják a lehetetlent, mert a szeretet ünnepe őket is áthatja, ideig-óráig ugyan, emlékeikben keresve-kutatva rálelnek olyan már rég elfelejtettnek gondolt, hitt epizódokra, melyek a karácsonyt valami csodálatos misztikummal veszik körül és ez, amit valamikor réges-régen nekik is sikerült áhítattal átélni, az bármilyen körülmények között is élnek, nem múlhat el nyomtalanul.
Apró dolgok ezek csupán. Események, epizódok, melyeket, ha sikerül összerakni úgy, minden esélyük meg van arra, hogy a szeretet ünnepe számukra is azzá váljon. Hozzátartozója, az egyetlen, esetleg ha még van a családból valaki, akit közel állónak érez, végső soron akár egy ember, egy barát, egy ismerős számára is. És erre igyekeznek ráhangolódni, majd mindenki.
Ha eljutnak idáig, van miért, van kiért, akkor sikerülhet szebbé tenni a karácsony körüli napokat. De ehhez az emlékezésen túl sok minden egyébre is szükség van. Elsősorban a saját értékítéletét, lehetőségeit mérlegelve, felmérve szabad csak nagyokat álmodni. És akkor még nincs szó egymás megajándékozásáról, anyagi vonzatú dolgokról. Csak az egymásra odafigyelésről - mondhatnánk. Kerüljön az asztalra ünnepi ebéd, vagy vacsora.
Ez vonatkozik azokra a családokra, ahol van kiért, miért eljutni idáig.
És mi történik azokkal az emberekkel, akik egyedül töltik a karácsonyt?
Mi történik?... Ők sincsenek egyedül. Rájuk gondolva érezzük többnek, szebbnek, jobbnak az ünnepeket. Ha belegondolunk abba milyen érzés egyedülálló embernek lenni, akkor döbbenünk rá milyen különleges is ez a nap, ha nekünk, magunknak megadatott, hogy ne így, egyedül éljük meg a karácsonyt. Szeretteink, barátaink, ismerőseink, gyerekeink nélkül. Mert ilyen is van. Akkor tudjuk értékelni, átérezni rájuk is gondolva igazán a szeretet ünnepe fontosságát, és annak üzenetét. Hogy számára ne az legyen, hogy "nem szeretem a karácsonyt...ez a szó nekem többé ne fájjon..."
Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem fordulhatunk máshoz, nem kérhetünk külső segítséget, csak egyedül magunkra számíthatunk. Az előkészületek nincsenek ingyen.
Olyan jól meg tudjuk fogalmazni magunkban, hogy a sorsunkat mi irányítjuk. És a gyermek sorsát vajon ki irányítja? Nem a felnőtteknek kellene? Amikor eldöntötték, apa, anya, hogy külön utakon járnak, ki törődött akkor a gyerekkel? Neki/k milyen sorsot szántak vajon a szülei?
Gondoltak-e a hétköznapok után az ünnepekre is, a szeretet ünnepére?
Az elvált, gyermeküket egyedül nevelő szülőkre gondolok a szó szoros értelmében. Azokra az anyákra, akik utolsó erejüket összeszedve mégis csak adni szeretnének valamivel még többet magukból, mint odáig, a gyermeküknek.
Azokra az egyedülálló emberekre gondolok, akik évtizedek óta töltik magányosan a karácsonyt. Mert hibázhatunk, tévedhetünk, de még a legelvetemültebb embert is áthatja a karácsony körüli szeretet érzése. Ilyenkor válnak emberek nagyon, de nagyon magányossá és elhagyatottá.
Rájuk és azokra az önhibájukon kívül egyedül álló gyermekekre és anyákra, apákra gondoljunk, akik maradék erejüket is összeszedve próbálják hangulatossá, és emlékezetessé tenni ezt a számukra is csodálatosan szép ünnepet!
- zsoltne.eva -
Megint eltelt egy év. Mi változott ez alatt az egy év alatt? Nyilván nagyon sok, de alapvetően nem mindegy milyen irányba. Azok a családok, emberek, akik okkal, vagy ok nélkül egy régen elkövetett rossz döntésük következményeként egyedül kényszerültek végig csinálni nem egy, de sok-sok évet, rosszabb esetben több gyerekkel, apa nélkül, társ nélkül, egyedül, hogyan mondhatják azt, hogy hely de jó kedvem van így ünnepek közeledtével?!
Induljunk ki abból, hogy az ünnepeket azok a családok sem ússzák meg, akik gondolni sem akarnak rá. De hát miért is ne akarnának gondolni rá? Elkerülhetetlen. A körülöttünk zajló, nyüzsgő események emlékeztetnek rá, és lassan, de biztosan ráhangolódnak azok is, akik valamilyen okból nem akarják az ünnepeket. Mégiscsak különleges ez az ünnep! Az ok többnyire mi lehet? Nyilvánvaló. A szeretetről szól.
Mégis megpróbálják a lehetetlent, mert a szeretet ünnepe őket is áthatja, ideig-óráig ugyan, emlékeikben keresve-kutatva rálelnek olyan már rég elfelejtettnek gondolt, hitt epizódokra, melyek a karácsonyt valami csodálatos misztikummal veszik körül és ez, amit valamikor réges-régen nekik is sikerült áhítattal átélni, az bármilyen körülmények között is élnek, nem múlhat el nyomtalanul.
Apró dolgok ezek csupán. Események, epizódok, melyeket, ha sikerül összerakni úgy, minden esélyük meg van arra, hogy a szeretet ünnepe számukra is azzá váljon. Hozzátartozója, az egyetlen, esetleg ha még van a családból valaki, akit közel állónak érez, végső soron akár egy ember, egy barát, egy ismerős számára is. És erre igyekeznek ráhangolódni, majd mindenki.
Ha eljutnak idáig, van miért, van kiért, akkor sikerülhet szebbé tenni a karácsony körüli napokat. De ehhez az emlékezésen túl sok minden egyébre is szükség van. Elsősorban a saját értékítéletét, lehetőségeit mérlegelve, felmérve szabad csak nagyokat álmodni. És akkor még nincs szó egymás megajándékozásáról, anyagi vonzatú dolgokról. Csak az egymásra odafigyelésről - mondhatnánk. Kerüljön az asztalra ünnepi ebéd, vagy vacsora.
Ez vonatkozik azokra a családokra, ahol van kiért, miért eljutni idáig.
És mi történik azokkal az emberekkel, akik egyedül töltik a karácsonyt?
Mi történik?... Ők sincsenek egyedül. Rájuk gondolva érezzük többnek, szebbnek, jobbnak az ünnepeket. Ha belegondolunk abba milyen érzés egyedülálló embernek lenni, akkor döbbenünk rá milyen különleges is ez a nap, ha nekünk, magunknak megadatott, hogy ne így, egyedül éljük meg a karácsonyt. Szeretteink, barátaink, ismerőseink, gyerekeink nélkül. Mert ilyen is van. Akkor tudjuk értékelni, átérezni rájuk is gondolva igazán a szeretet ünnepe fontosságát, és annak üzenetét. Hogy számára ne az legyen, hogy "nem szeretem a karácsonyt...ez a szó nekem többé ne fájjon..."
Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem fordulhatunk máshoz, nem kérhetünk külső segítséget, csak egyedül magunkra számíthatunk. Az előkészületek nincsenek ingyen.
Olyan jól meg tudjuk fogalmazni magunkban, hogy a sorsunkat mi irányítjuk. És a gyermek sorsát vajon ki irányítja? Nem a felnőtteknek kellene? Amikor eldöntötték, apa, anya, hogy külön utakon járnak, ki törődött akkor a gyerekkel? Neki/k milyen sorsot szántak vajon a szülei?
Gondoltak-e a hétköznapok után az ünnepekre is, a szeretet ünnepére?
Az elvált, gyermeküket egyedül nevelő szülőkre gondolok a szó szoros értelmében. Azokra az anyákra, akik utolsó erejüket összeszedve mégis csak adni szeretnének valamivel még többet magukból, mint odáig, a gyermeküknek.
Azokra az egyedülálló emberekre gondolok, akik évtizedek óta töltik magányosan a karácsonyt. Mert hibázhatunk, tévedhetünk, de még a legelvetemültebb embert is áthatja a karácsony körüli szeretet érzése. Ilyenkor válnak emberek nagyon, de nagyon magányossá és elhagyatottá.
Rájuk és azokra az önhibájukon kívül egyedül álló gyermekekre és anyákra, apákra gondoljunk, akik maradék erejüket is összeszedve próbálják hangulatossá, és emlékezetessé tenni ezt a számukra is csodálatosan szép ünnepet!
- zsoltne.eva -
