Erősödő agresszió

2011. augusztus 14.

Kedves Olvasók!

,, A közelmúltban, a lámpafényes belvárosban, este kilenc órakor támadott meg egy hölgyet egy ismeretlen férfi, elvette a táskáját, értékeit, ütötte, verte, rugdosta, véres csomóban tépte ki a haját. Az asszonyt hetekig ápolták. –adta hírül a megyei napilap.
Mostanában már én is félek! Azelőtt eszembe sem jutott, hogy sötétedés után bármikor, engem is leüthetnek, megverhetnek, kirabolhatnak. Az utóbbi időben egyre többet hallani ismerősi körömből is hasonló esetekről. Nem az a legfélelmetesebb, hogy megtörténhet ilyesmi, mert vannak ilyen erőszakos, szadista alakok, hanem a közöny. A ,,kívülállók” közönye. Ütnek valakit, kiabál, vérzik, segítségre szorul, még sincs senki, aki közbelépne. Nem akad egyetlen ember sem, aki az áldozatnak segítene? Fekszik valaki az utcán, s kikerüljük, meg sem kérdezzük, mi a baja? Közönyösen elmegyünk a másik mellett? Csak akkor cselekszünk, ha bennünket ér a baj? Ennyire elfásultunk már a túlélésért folytatott hajszában?
Az ember attól homo sapiens, hogy nem csak az ösztönei vezérlik. Vagy talán minket már az sem? Mert az állatok nem bántják fajtársaikat. Mi pedig saját fajtánkat sem védjük meg? Pedig ki más, ha nem mi magunk?” (Pécsi Extra 1991.)

Kedves olvasóim! Ne keressétek a napi hírekben az előbb leírt esetet, mert az húsz évvel ezelőtti. Az írásom is akkor született. A téma azonban ma talán még aktuálisabb, mint valaha. Hallgatom a különböző csatornákon a híreket, amelyek egyre inkább a KÉK FÉNY műsorára hasonlítanak. Csak ezt látja, hallja a néző, a hallgató. Elütöttek valakit, és segítségnyújtás nélkül továbbhajtott a gázoló. Ittasan, bedrogozva diszkó-baleset történt. Pár ezer forintért kegyetlenül gyilkoltak. Csecsemőket, időseket vertek halálra. Megkínoztak és fajtalankodtak kiskorúakkal. Köztiszteletben álló emberek sikkasztottak, loptak. Sajnos a bűncselekmények egyre erőszakosabban és brutálisabban valósulnak meg.
Az Új Médiatörvény előírja, hogy a televíziók csak a műsoridő 20 %-ában sugározhatnak bűnügyi tudósításokat. Ergo: Ezentúl nem minden bűnügy fog publicitást kapni a média által. Egy kérdés felmerül bennem. Kérdem én, attól, hogy ezeknek az eseteknek töredéke kerül a nyilvánosság elé, kevesebb lesz-e a bűncselekmény? A válaszom nem! Csak kevesebbről fogunk tudni!
Olyan társadalmat kellene kialakítani végre, amelyben az elkövetett bűncselekmények száma annyira lecsökkenne, hogy azok közzététele beleférne, (mint ne mondjak, lötyögne!) a televízió-, és rádió adók műsoridejének húsz százalékába. Akkor nem lenne szükség az Új Médiatörvény ezen, passzusára sem.
Költői a kérdés: Ehhez kinek, mit kellene tenni?
Nem vidám a téma, de sajnos húsz év elteltével még mindig aktuális.
József Attila Thomas Mannhoz írt versének alábbi soraival köszönnék el:

,,Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak, férfiak maradjunk
és nők, a nők – szabadok, kedvesek –
s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

- Jenics Juli -

A tapasztalat

2011.augusztus7.                                                                                                                    

Vagyunk itt ebben a közösségben páran, akik már túl vagyunk azon a bizonyos "X" éveken. Próbálunk segíteni, ötleteket-, védő tanácsokat adni, ezzel együtt mégsem oktatunk ki senkit. Talán én egy tini lányt mégis, mikor a szülei nevelése ellen tiltakozott. Elnézést, de azt hiszem mi itt mindannyian megtapasztaltuk már az élet napos és borús, viharos oldalát is.

Saját életem a legjobb példa erre. Voltam felhőtlen tini, állított az élet nehéz döntés elé; iskola tovább vagy munka és iskola(?); mert testvéremnek is tovább kellett tanulnia, és a család egyszerre nem bírta a két dolgot.
Mindig is nyitott szemmel jártam a világban, érdeklődő ember voltam. Technikai érdeklődésem például mi sem tanúsítja jobban, hogy lány létemre volt motorom, amit szereltem és imádtam. Voltam boldog szerelmes, férjhez mentem akkor azt hittem álmaim pasijához, akiről később kiderült nem a nagy Ő. Voltam sajnos miatta megalázott szégyenteljes helyzetbe, de kivágtam magam, és emelt fővel távoztam. Voltam a környék egyetlen elvált nője, akit akkor mindenki megkövezett, de mivel nem kértem segítséget és kenyeret senki asztaláról, így nem fogadtam el a kéretlen tanácsokat sem. A házasságom ideje alatt szültem két csodálatos gyermeket, akiket egyedül felneveltem és sokat szenvedtem. Dolgoztam egyszerre két munkahelyen, hogy legyen kenyér az asztalra. Gyermekeim felnőttek. Lányom már férjnél van, fiam most fog nősülni. Nem szólok és soha nem is szóltam bele választásaikba, mert ők élnek velük és nem én.
Időközben volt egy szerelmem, akiről azt hittem értem megtesz mindent és a szerelmünk kiállja a próbát, a szülői tiltás ellenében is, de ez is elbukott, győzött a szülői erő. De talpra álltam és mentem tovább. Volt rossz élettársi kapcsolatom, melyben többet adtam szívből, lélekből, mint valaha is visszakaptam. A tettlegességet nem viseltem el, léptem és újra talpra álltam egyedül. Most van egy kapcsolatom és élünk szépen. Vannak mindennapi gondjaink, nehézségeink, de egymást tiszteljük, szeretjük, óvjuk és védjük.
Mindenki megharcolja a saját életében a tapasztalatok tudásának kálváriáját. Amikor óvó hsz-t írunk valakinek, nem véletlen, mert mi már azon, vagy hasonló pályán jártunk, tapasztaltunk belőle. Mi is voltunk fiatalok, és a tapasztalatokat bőrünkön szereztük meg. Tévedés lenne azt hinni, a tapasztalataink begyepesedetté, vagy beszűkültté tennének minket, mert tévedés, mi is a fiatalok között, emberek között élünk.
Én elvből nem mondok ítéletet semmi fölött, amit nem hallgatok magam meg (zene), vagy nem próbáltam ki (gördeszkázás). A mai zenei stílusokat is épp úgy meghallgatom, mint egy Mozartot. Ha kell, vigyázok gyerekekre, leülök a homokozóba, építek várat, alagutat, játszom katonásat. Nyitott vagyok és igényes a környezetemre és önmagamra is...

"Marcus Aurelius mondja, hogy negyvenéves korára egy férfi, akiben világít egy szikrája az értelemnek, mindent megélt és mindent tud, ami előtte történt az időben az emberekkel, s ami az utána következő időben történhet még.
A részletek lehetnek változatosak és eltérőek, de az alapélmény – minden emberiélet közös alapélménye – negyven év alatt csakugyan megtörténik minden emberrel. Megélte a szenvedélyeket, tapasztalta a természeti törvények állandóságát, és teljes bizonyossággal tudja, hogy halandó. Többet nem tudott Caesar sem, Antonius sem, Marcus Aurelius sem, többet nem fog tudni az ember az időben önmagáról és a világról soha. Minden más csak ismétlődés."
/idézet: Márai Sándor, Füves könyv/

- Divi Éva -

PLÁGIUM

"Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti."

Forrás: Wikipédia

Sokat gondolkoztam azon, mi vihet rá valakit arra, hogy más tollaival ékeskedjen? Konkrétan, miért tesz fel, ad közzé, publikál olyan írásokat, amit nem a saját agya, lelke, tolla szült? Miért jó a lopás eme formája? Vajon nem kap elég figyelmet az életben? Esetleg nem tarja magát elég jónak ahhoz, hogy a saját gondolatait, történeteit vesse papírra? Talán annyira naiv, hogy nem is tudja, ezzel valójában bűnt követ el? Vagy annyira ostobának gondol másokat, hogy azt hiszi, nem fogják észrevenni a csalást?
Vajon az az ember, aki innen - onnan elcsen írásokat, verseket, fotókat, egyebeket, mit sz ólna hozzá, ha saját munkáit látná viszont valahol másutt, valaki más nevével fémjelezve?
Rengeteg kérdés, amelyek felett eddig talán elsiklottunk. Itt az ideje, hogy a Feleségek.hu népes író- és olvasótábora felvegye a harcot a plagizálás ellen. Magunkért, egymásért, mindenkiért... A becsületünkért, a tisztaságunkért, a feddhetetlenségünkért. Hiszem, hogy érdemes.

Arra kérek mindenkit, segítsük Tündér munkáját azzal, hogy kizárólag a naplónkban idézgetünk, ott is csak idézőjel használatával, és a szerző pontos megnevezésével! Saját cikként pedig NE pakoljunk fel LOPOTT írásokat!

Még valami:

Ez itt egy nagyon jó kis közösség, jó írásokkal, amiket sok "külsős" is olvas. Őrizzük meg a lap tisztaságát, emeljük a nívóját együtt!
Köszönöm...

***

"A tisztesség az, amikor akkor is a jót csinálod, amikor senki nem néz téged."
-JIM STOVALL-

A cikket írta: Ada

A bejegyzést írta: Tündér