Tél

2012. április 22.

… „ jót” írni nehéz, jól írni még nehezebb … jót, jól írni még annál is …
… „olyant” meg, ami egy héten, - még azon is túl - a figyelem központjában tud maradni… hát …
Minden elismerésem azoké, akik ezt már megtették!
Tették! Sokan!
Köszönöm!
Nem szeretnék úgy járni, mint egy régi vendégvárásom alkalmával – ki akartam tenni magamért
(…. majd én megmutatom milyen az igazi piskóta … ) … kitettem … a kutyának ( szegény)
Így, írok úgy, ahogy szoktam …


Világosodik, ideje felkelni – állapította meg Erzsi néni, kinézve tanyájának apró ablakán.
Dunnája alól előbújva, a hidegre fittyet hányva, fogott neki a szokásos mozdulatoknak.
Begyújtás a sparheltbe, meleg vizet készíteni, enni adni az állatoknak, épp úgy, mint tíz … húsz … sok éve mindennap.
Egyik kezével a meleg vizes vödröt tartva … másik kezével csak egy simítás a fájó deréknak …. indult az udvarra...
Tudta, hogy kinn cudar világ van …
… hólapátolás közben, ráncoktól mélyen barázdált arca kipirult, szemeiben meleg fénybe öltözött az emlékezés …
- … akkor is ilyen hideg volt… lőcsös kocsin zötykölődve indultunk a szülőotthonba… a jeges szélvihar hófalakat épített … a lovak is alig bírták… eljött az idő… az egyre erősödő görcsöket… a néma sikolyokat, a gyerek első sírása váltotta fel… báránybőrbe csomagolt kisfiú…
… akkor is ilyen hideg volt… a jeges szélvihar hófalakat épített … a könnyek megfagytak … a néma sikolyokat a lélekharang hangja váltotta fel… szemfedő alatt, koporsóba fektetett fiam… -
A hó csak esett, esett puhán és fehéren, nem szánva a kilencven éves öregasszonyt…
Az állatsereg ellátása után, erektől csomós, csontbütykös, dermedt ujjait melengette a tűz fölött, csak egy kis időt hagyva magának, hisz vízért kellett mennie, vízért a szomszéd tanyába.
Kabátjára még rákanyarította nagykendőjét… a zoknikra kapcát tekert, fájós lábait gumicsizmába bújtatta, s két kannájába kapaszkodva nekiindult …
… ha valaki távolabbról figyelte volna, a groteszk mozdulatok nevetésre adtak volna okot …
… talán nevetésre …
… talán sírásra …
A vérvörös rózsákkal telerajzolt nagykendő, hol libbent, hol bukfencet vetett, hol csak elterült a fehérségben…
… ha egy gyermek nézte volna messziről, lehet, egy varázslatos mesevilágot idéző virággal telehintett szigetnek látta volna….
… ha egy vadász nézte volna messziről, még távcsövét is elővette volna, … hisz a vakító fehérségben vérét vesztett vergődő állatnak is lehetett látni…
A szomszédasszony összecsapva tenyerét így kiáltott fel:
– Drága Erzsi Mama! … hát miért nem szólt, vittünk volna vizet…
- Kedveském, hogy szóltam volna, mivel, … a némákat nem hallja senki… - mondta csendesen a piros rózsák közé csomagolt Erzsi néni.
Vízzel teli kannái mellé a jó szomszédok, egy hordót is teletöltöttek, a terepjáróba óvatosan beemelték a zuzmarás rózsacsokrot…
A tél fagyának uralma alá került a világ, hósapkákat húztak fel a házak, tanyákon és a városokban is …
Erzsi néni, esténként petróleum lámpája fényénél nézte a jégbe zárt vidéket, s emlékezett …
Számba vette gyermekeit, unokáit…. pókháló eres arcán mosolyt láthatott a pisla fény…
- … szegénykéim… nekik sem könnyű… az élet nem könnyű - gondolkozott hangosan
Egy nap, autó állt meg a még járható út végén.
Egy fiatal férfi és egy kicsi lány vágott neki a hómezőnek, szánkóra felpakolt csomagokkal, amiket a Mamának hoztak.
Jégszilánkokból karmokat növesztett fák szúrós ölelésében haladtak előre rendületlenül.
- Nézdd apuci! Látod? Ott, a Mama udvaránál? Piros virágok! – kiáltott fel a kislány.
Péter, meredten nézte a még távolinak tűnő tanyát, s ő is meglátta…
A Kedvesmama nagykendője… jaj… ne… - futott át rajta a borzongás
Esve - kelve, mégis rohanva tették meg a további utat.
- Kis unokám, Péterkém, kicsi Virágom… úgy örülök… jaj, ne aggódj már ennyire, nincs semmi baj… , csak a Macinak hoztam ki enni, … no hát megcsúsztam egy kicsit, de látjátok már jól vagyok…. - a vörös rózsák közül a boldogságtól reszkető hang bújt ki először.
A konyhába érve már épp úgy sürgött- forgott unokája és dédunokája körül, mint valamikor réges – régen, tűzrőlpattant menyecske korában.
- Jaj, nem kellett volna… rám költeni ennyit… nektek is kevés van… elhalmoztok minden jóval - nézett Péterre s szégyenlősen kapta arca elé kezét, hogy eltakarja kicsurranó könnyeit.
- Kedvesmama! Tudjuk hogy nem szeretne városban élni, de ez a tél, egyedül... Legalább a telet töltse nálunk.
- Péterkém, tudom én… tudom én hogy szeretettel… , olyan jó gyerek vagy, mint szegény apád volt … én nem tudok elmenni, egy ilyen öregasszonynak már nem megy …
A búcsúzás nehéz kőként nyomta Péter szívét...
Az erdőkerülő, mint ahogy mindennap, végig járta a tanyavilágot. Távcsövével fürkészte az alvó vidéket… A tél hideg csendjét, szánját húzó lovainak csengettyűje verte fel.
A tanya ablaka feketén bámult a fehér világra… nem pislákolt fekete tükrében a lámpa meleg lángja.
…
… a vakító fehérségben, vérét vesztett vergődő állat …
… Hókirálynő hókristályszigetén vörös rózsák nyíltak …
Az egyik, városi hósapkás házba a postás becsöngetett.
Levelet hozott.
Piroska nézte a feladót. Édesanyja falujának önkormányzatától jött levél.
Értesítés anyjának haláláról.
Fogta telefonját, felhívta öccsét.
– Tudod- e, hogy anyánk ? – kérdezte
- Tudom, engem is értesítettek - szólt a telefonba László.
- Most akkor mit csináljunk? Beteg is vagyok, pénzem sincs, majd valamikor azért csak kimegyek- mondta a nő
- Nekem meg nincs időm, nem érek rá - válaszolt a testvér
Ki tudja azt, hogy még mit beszéltek…
Péter telefonjára egy üzenet érkezett. Az üzenet írója nagybátyja volt.
- A Mama meghalt, intézkedned kellene….

- Oláhné Fodor Zita Marietta -

Húsvét, a tavasz és Jézus feltámadásának ünnepe

2012. április 8.

Kislánykoromban haragudtam erre az ünnepre. Húsvét hétfőn sohasem tudtam nyugodtan aludni, mert „hajnali hétkor” mindig arra ébredtem, hogy anyukám kopogtat az ajtómon néhány fiú társaságában. Még a csipáim eltávolításával voltam elfoglalva, amikor a srácok mindenféle versikét mormolva illatos kölnivizet löttyintettek a kócos hajamra, ami néha belefolyt a szemembe. Ezt követően zsebre vágták a jól megérdemelt aprópénzt vagy hímes tojást, és elégedetten elsomfordáltak. Duzzogva kérdeztem ilyenkor nagypapámtól, hogy miért nyitotta ki a kiskaput olyan korán, miért nem várta meg míg felkelek. Ő erre nagy lelki nyugalommal, kioktató stílusban válaszolt:

- Kislyányom faluhelyen ez így szokás. Be kell engedni a locsolkodókat.

Ez volt, ezt kellett szeretni. Alighogy elkukorékolta az utolsó „taktusokat” a kakas, a falubéli fiúk máris útra keltek, hogy meglocsolják az összes lányt és asszonyt, aki élt és mozgott a településen. A kislányok többsége izgatottan várta a hétfőt. Előző nap több órán keresztül tojásokat pingáltak, lázasan készültek a fiúk fogadására. Húsvétkor szokás volt a tojásokat pirosra festeni, ami Krisztus vérét és az életet szimbolizálja. Ezen kívül a piros szín a szerelem jelképe is. Azok a fiúk, akik piros tojást kaptak biztosra vehették, hogy szerelmük viszonzásra talál.

A húsvét vasárnappal nem volt semmi bajom. Makacsságomnak köszönhetően elértem, hogy a családom ne cipeljen el a délelőtti misére, azt viszont alig vártam, hogy a kendővel letakart kosárból előkerüljenek a megszentelt tojások, a sonka és a foszlós kalács. Emlékszem, nagymamámat tátott szájjal hallgattam, amikor elmesélte Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának a történetét.

Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe, a nép dicsőítésének közepette. A főpapok ezt nem nézték jó szemmel, ezért úgy döntöttek, hogy tanítványai közül Júdást elfogják és árulásra kényszerítik. Az utolsó vacsorát Jézus tanítványaival fogyasztotta el, majd az Olajfák hegyén található Getsemáné kertbe ment, ahol kérte őket, hogy virrasszanak vele. A tanítványok elaludtak, Iskariót Júdás egy csókkal árulta el Jézus kilétét a római katonáknak, akik ezután elhurcolták. Mivel Jézus azt állította magáról, hogy Isten fia, istenkáromlás vádjával Poncius Pilátus elé vezették. A tömeg bűnösnek ítélte, töviskoszorút raktak a fejére és kereszttel a vállán a Golgota hegyre kellett vándorolnia, ahol megfeszítették. Halálát követően a sziklasírban, ahová temették, nem találta a három asszony, aki a tanítványa volt, és akkor egy angyal jelentette be nekik, hogy Jézus feltámadt.

A húsvét a tavasz beköszöntét is jelzi. Manapság lassan feledésbe merülnek a népszokások, egyre többen kirándulnak, a szabadban, friss levegőn tartózkodnak. A férfinép már csak a közeli hozzátartozóit öntözi meg.

Végezetül egy kedves versike:

Itt vagyok, friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.


- Lizelotte -

Kellemes ünnepeket!