Iszapdemagógia

(Az eredeti cikk Matyómacsótól 2010. október 8-án íródott)

A Földet nem szüleinktől kaptuk, hanem unokáinktól vettük kölcsön - tartja az indián közmondás, mivel azonban "Unokáinktól vettük kölcsön" rovat nincs, ezért került ide ez a cikk.

Nem kell ecsetelnem a legutóbbi szörnyű magyarországi katasztrófát, a vörösiszap kiömlését. Irtózatos, rettentő dolog a legkülönbözőbb emberi, természeti szinten, nem akarom szavakba önteni. Nem is lehet.
Hál' Istennek ismét megmozdult az ország, segíteni akar minden jóérzésű ember. Már itt a Feleségek.hu-n is elindult a szerveződés, a média által ismertetett egyik adományozási módszer mögé állva Boszorkány arra kér bennünket, hogy ne csak pénzt, hanem gyerekruhákat, fehérneműket, zoknikat stb. is küldjünk Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely áldozatainak. Ez így szép és jó.

De!

De leírodott egy mondat e cikkben, miszerint: "Nem igazán érdekelnek felelősök, egyéb média nyavalygás." Engem meg nagyon is érdekelnek!!! A nyavalygó média - amely most szerintem aránylag normálisan kezeli a kezelhetetlent - megmutathatná mire is való valójában. Arra, hogy hatalmával legyőzze a hatalmasokat, és elénk tárja, kik a felelősök.
Persze félő, hogy megint meg fogják úszni, mint ahogy mindent meg lehet úszni ebben az országban pár millió forint felett. Az elmúlt évtizedeknek pont ez a fajta közös hozzáállása kényszerítette Boszorkányt Angliába, és akkor ennek lesz ő bújtatva élharcosa?! Velünk mindent meg lehet csinálni?

A tározó tulajdonosai Magyaroszág leggazdagabb emberei közül valók, milliárdosok egytől egyig. Vicc, hogy szinte álruhába bújva jelentek meg a sajtótájékoztatón, minden felelősséget elhárítva magukról. (Már elnézést, kérdem én, ki a fenéé volt ez a kóceráj!!!) Ám a nagyobb vicc az, hogy munkanéküli asztalos barátom, akinek a felszámolt cége több százezer forint jogos fizetéssel tartozik, aki napi szinten azért küzd, hogy tudjon ételt rakni az asztalra gyermekének, akinek felesége diplomái ellenére sem tud elhelyezkedni, szóval ő eleresztett tíz sms-t a károsultak javára, míg nagyjaink sunyin guborognak szorgosan összeharácsolt vagyonuk fölött, amit nem mellesleg ebből a jutányosan megszerzett vállalkozásból szedtek ki... Szégyen!

Szóval érdekes, hogy újfent nekünk kell összedobni azt, amit ez a két-három ember, ha nem is mellényzsebből, de nagyobb megingások nélkül ki tudna fizetni. Abban biztos vagyok, hogy kevésbé éreznék meg, mint barátom a tíz darab sms-t. Sajnos.
Féreértés ne essék, nem az egyéni adományozás ellen vagyok. Sőt! Tegye azt meg mindenki lelkiismerete szerint, szükség van arra, hogy ez az ország kimutassa, milyen erős közösség is tud lenni, de járjanak már elől végre egyszer nagyjaink is, kivált, ha még érintettek is a kérdéses ügyben! Kövessék Soros György példaképük példáját, aki 1 millió dollárt ajánlott fel a károk enyhítésére úgy, hogy neki aztán tényleg köze nincs ehhez az üzlethez - gondolom én! (...)

A Földet nem szüleinktől kaptuk, kezdődik a mondás, de amit ezek az "úriemberek" kaptak, annak ők rossz örökösei. Meg kellene nevelnünk őket...

Az egyszerűbb most viszont az, ha asztalos barátom mintájára te is segítesz párszor 200 forinttal: hívd a 1749-es számot, vagy küldd az "ISZAP" szót sms-ben ugyanerre a számra.

De aztán kezdjük el végre a nevelést...