Szabó Géza

2010. november 28.

Kezemben egy régi, megsárgult fotó. A szemfüles paparazzók Miklós püspököt kapták le szentté avatásának napján, valamikor 1087-ben. Az, hogy miért kellett halála után még hatszázharminc évet várnia erre a megérdemelt kitüntetésre, meg sem fordult a fejében. A képről egy jó karban lévő, erős hatvanasnak látszó, tiszta tekintetű, szakállas férfi néz vissza reánk.

Na, ő az, aki mostanában is nagy cuccokkal jön-megy a névnapján. Mikulás bácsinak hívják. Egyébként pillanatnyilag civilben Szabó Géza a neve. Ez lennék én. Bérmikulás. Elkötelezett vagyok az ünnep iránt.
Minden évben ilyentájt előveszem a gondosan elpakolt és lezsírozott Mikulás-szettemet. Egy piros kabát, egy pár piros csizma, süveg, álszakáll, álbajusz és egy dögnehéz puttony. Rénszarvas meg mindig akad valahol. És indulhat az ajándékozás. Egyszerűen a véremben van mikulásság, és imádom a gyerekeket is. Már hetekkel az ünnep előtt gyakorolni szoktam. Megállok egy óvoda vagy általános iskola előtt, és cukorkát meg apró ajándékokat osztogatok a kicsiknek. Mindig nagy sikerem van. Egy eset volt csak kivétel. Hihetetlen, hogy lehettem akkor ilyen feledékeny. Ott állok az általános iskola előtt, és osztogatom az ajándékokat. Szirénázva megérkezett egy rendőrautó, és már vittek is. Utóbb kiderült, hogy a feledékenységem okozta a bajt. Nem volt rajtam a Mikulás-gúnya. Elreppent néhány év, és nagy örömömre megint Mikulás lehetek.
Megpakolom a puttonyomat minden jóval, és szülői felügyelet mellett, szülői dotációval ajándékokat osztogatok a jó gyerekeknek. Meg a rosszaknak is.
De azért elgondolkodtató ez a Mikulás-szakma. Mindenki hálás a jóságos Mikulás bácsinak az ajándékokért, meg hogy meglátogatja a gyerekeket, és évente egyszer a cipőjüket is saját hatáskörben pucolják a kicsik. Aztán ennyi. Valami itt nagyon nem stimmel.
Az rendben van, hogy Miklós püspököt egy idő után szentté avatták, karitatív tevékenységének elismeréseképpen. De gondolt már valaki arra, milyen hálátlanok vagyunk mi, akik csak kicsit vagyunk szentek?
Eddig még senki nem adott a Mikulásnak ajándékot, pedig ha másért nem, azért mindenképpen kellett volna, hogy a névnapját is ekkor tartja. Reményeim szerint a Feleségek.hu lap is felsorakozhatna ezen kezdeményezés mögé, ha mással nem, szabad raktárkapacitással. Aztán, ha a Mikulás arra jár, egyben elviheti az egészet. Ha nem, akkor nem.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak apró figyelmességekre. Például a télen feleslegessé váló nyári cuccokra. Mondjuk, egy használt úszógumira, esetleg egy Mercedes kabrióra.

A felelősséget vállalja, és a cikket írta:
- Nem Tom -

A bejegyzést írta: Tündér