Az örök nő

Nőnap alkalmából 
A héten - március 8. - Nőnap alkalmából szeretnénk egy idézettel köszönteni minden kedves hölgy írónkat és olvasónkat!

"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat. "

(Richard Wagner)

Heti vezércikkünkben pedig egy bölcs és erős asszony örök érvényű gondolata:

A napokban öregedtem ismét egy évet. Sajnos nálam minden év így kezdődik, hamar túl esem ezen a fordulón, és a kort igyekszem kiélvezni egész évben.

Mindig halljuk, hogy úgy éljünk, hogy ne kelljen soha semmit megbánni, letagadni, szégyellni. Azért az élet néha sodor olyan helyzetbe minket, hogy követünk el dolgokat, melyekre nem mindig vagyunk büszkék, mert utólag átgondolva rájövünk, lehettünk volna okosabbak is.
Ezzel magam is így vagyok. Barátném mondogatja vessek számot, mit cselekedtem jól és mit rosszul, mert világvége év van, és mi lesz?
Nem ijesztett meg a dolog, mert nem vagyok babonás, ha meg vége, akkor minek számolgassak, majd lesz rá elég időm mikor kell.
Nem vagyok nagy bölcs, csak utólag vagyok okos én is, magam is tettem, és bízom benne teszek még olyan dolgot, melyet lehetne másképp is, jobban, rosszabbul.
A gyerekeimre büszke vagyok, mert tiszteletre és jól neveltem őket, becsületre, és olyannak, hogy megfontoltak és meggondoltak legyenek, soha ne és hamar adjanak választ semmire, hanem ha van idő, mindig fontolják meg a lehetőségeket.

Mindig azt mondtam minden fele vezet egy út be, de jól nézz szét, hátha van kifele másik is! Akkor nem kell hátra arcot csinálni, előre lehet menni másik irányba is.
Azt apró gyerekkorom óta tudom, jó az idősebb emberek elmélkedését figyelemmel hallgatni, okosan megfontoltan viselkedni.

A bölcsességet az ember a korral tanulja meg, és használja is.
Fiatalon mindenki hamar és gyorsan akar mindent, és tudom nehéz a szívet, a lelket béklyóba tenni, csendesíteni.
A fiam példáján, aki inkább megszakított egy kapcsolatot, mikor a kislány komolyan gondolta és családra vágyott, semhogy felelőtlenül nősüljön. Magam is meglepődtem, mert utána jött egy mélyrepüléses időszak, amikor semmi nem sikerült, de sulykoltam bele, ne adja fel, majd eljön az ő ideje is. Lám megjött az idő, a boldogság, ma boldog, nős, és nem a gyerek az első gondolatuk, hanem a létbiztonság megteremtése a baba számára, s majd jöhet a gyerek. Dolgozik és vállal külön munkát is, hogy minél több és hamarabb legyen előteremtve a babának és nekik is.
Lányoméknál már lehetne baba, de náluk a munkahely végett van egy kis megtorpanás, de nem csüggedek, aminek eljön az ideje az be fog következni. Hiszek és bízom a sors kegyében, hogy lehetek boldog nagyi én is mint édesanyám. Ő is sokszor emlegeti a gyerekek kisebb korát, de elfogadja a jelent bölcsen. Én pedig igyekszem számára a jelent a lehető legelviselhetőbbé tenni. Sajnos ő egyre inkább olyan mint egy gyerek, elfelejt dolgokat, összekeveri a tényeket, nehezen tud magával mit kezdeni, és gondoskodni kell arról, hogy beszéljen olvasson néha, írjon, mert észrevettem felejti a betűket, vagy éppen összekeveri, nem tudja leírni a nevét sem már rendesen.
Szeretném megélni azt a kort amiben most ő van, hogy átérezzem a hosszú életet. Csak remélni tudom, hogy megadatik ez számomra is.
Mint említettem én is voltam meggondolatlan és fiatal, de bármi is történt semmit nem bántam meg. Lehet van az életben pár dolog, amit a mai eszemmel másképpen cselekednék, de ami volt volt, megtörtént. Nem merengek a múlt árnyán, mert fölösleges tett. Előre nézek, mert amin lehet változtatni, javítani az a jövő és nem a múlt. A jelent pedig igyekszem jól élni, cselekedni, hogy jövő biztos és jó lehessen.
Egy kínai mondás szerint a tegnap múlt, a jelen a ma, a holnap a jövő, és a hátranézés haszontalan dolog, a mát kell jól megcselekedni, hogy a holnap a jövő biztos legyen.
Próbálkozom ehhez tartani magam. Amennyiben sikerül, s az agyam, nem lesz még rosszabb akkor nyertem, csatát, és a háborút is.
Az agyam végett nehéz a dolog, de igyekszem tornáztatni, olvasni, írni, hogy ne renyhüljön a figyelem.
Lehet el sem képzelitek, de bizony a gépelések mellett sokszor kell ám figyelni a folyamatos kézzel történő írásunkra is, mert amit nem gyakorolunk az elcsökevényesedik. Mivel kitűztem magam elé célként, hogy megtanulok valamelyest angolul, így naponta szótárazom, és kényszerülök a folyamatos kézzel történő írásra is.
Sajnos azt vettem észre, hogy az agyam kezdi elfelejteni ezt a tevékenységet, és így gyorsan elkezdtem gyakorolni, nehogy ez a központom is leálljon, mert az nagyon gáz lenne. A látásom sajnos romlott, de ez várható volt. Viszont a z összes többi érzékszervemet igyekszem tornára kényszeríteni. Ez a betegség a strok egy alattomos, kiszámíthatatlan és sajnos behatárolhatatlan dolog, mert nem látunk a saját fejünkbe.
Képességeinket pedig csak gyakorlással őrizhetjük meg, bármiről legyen is szó.

- Divi Éva -