2011. augusztus 15., hétfő

Erősödő agresszió

2011. augusztus 14.

Kedves Olvasók!
,, A közelmúltban, a lámpafényes belvárosban, este kilenc órakor támadott meg egy hölgyet egy ismeretlen férfi, elvette a táskáját, értékeit, ütötte, verte, rugdosta, véres csomóban tépte ki a haját. Az asszonyt hetekig ápolták. –adta hírül a megyei napilap.
Mostanában már én is félek! Azelőtt eszembe sem jutott, hogy sötétedés után bármikor, engem is leüthetnek, megverhetnek, kirabolhatnak. Az utóbbi időben egyre többet hallani ismerősi körömből is hasonló esetekről. Nem az a legfélelmetesebb, hogy megtörténhet ilyesmi, mert vannak ilyen erőszakos, szadista alakok, hanem a közöny. A ,,kívülállók” közönye. Ütnek valakit, kiabál, vérzik, segítségre szorul, még sincs senki, aki közbelépne. Nem akad egyetlen ember sem, aki az áldozatnak segítene? Fekszik valaki az utcán, s kikerüljük, meg sem kérdezzük, mi a baja? Közönyösen elmegyünk a másik mellett? Csak akkor cselekszünk, ha bennünket ér a baj? Ennyire elfásultunk már a túlélésért folytatott hajszában?
Az ember attól homo sapiens, hogy nem csak az ösztönei vezérlik. Vagy talán minket már az sem? Mert az állatok nem bántják fajtársaikat. Mi pedig saját fajtánkat sem védjük meg? Pedig ki más, ha nem mi magunk?” (Pécsi Extra 1991.)





Kedves olvasóim! Ne keressétek a napi hírekben az előbb leírt esetet, mert az húsz évvel ezelőtti. Az írásom is akkor született. A téma azonban ma talán még aktuálisabb, mint valaha. Hallgatom a különböző csatornákon a híreket, amelyek egyre inkább a KÉK FÉNY műsorára hasonlítanak. Csak ezt látja, hallja a néző, a hallgató. Elütöttek valakit, és segítségnyújtás nélkül továbbhajtott a gázoló. Ittasan, bedrogozva diszkó-baleset történt. Pár ezer forintért kegyetlenül gyilkoltak. Csecsemőket, időseket vertek halálra. Megkínoztak és fajtalankodtak kiskorúakkal. Köztiszteletben álló emberek sikkasztottak, loptak. Sajnos a bűncselekmények egyre erőszakosabban és brutálisabban valósulnak meg.
Az Új Médiatörvény előírja, hogy a televíziók csak a műsoridő 20 %-ában sugározhatnak bűnügyi tudósításokat. Ergo: Ezentúl nem minden bűnügy fog publicitást kapni a média által. Egy kérdés felmerül bennem. Kérdem én, attól, hogy ezeknek az eseteknek töredéke kerül a nyilvánosság elé, kevesebb lesz-e a bűncselekmény? A válaszom nem! Csak kevesebbről fogunk tudni!
Olyan társadalmat kellene kialakítani végre, amelyben az elkövetett bűncselekmények száma annyira lecsökkenne, hogy azok közzététele beleférne, (mint ne mondjak, lötyögne!) a televízió-, és rádió adók műsoridejének húsz százalékába. Akkor nem lenne szükség az Új Médiatörvény ezen, passzusára sem.
Költői a kérdés: Ehhez kinek, mit kellene tenni?
Nem vidám a téma, de sajnos húsz év elteltével még mindig aktuális.
József Attila Thomas Mannhoz írt versének alábbi soraival köszönnék el:

,,Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak, férfiak maradjunk
és nők, a nők – szabadok, kedvesek –
s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

- Jenics Juli -

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése