2011. október 16.
„Ő egy Casanova!” halljuk néha ezt a
megjegyzést bizonyos férfiakról, akik skalpvadászok és a ’legyet is
röptében’ típusok hírében állnak. De vajon milyen volt az igazi
Casanova? Tudjuk róla, hogy rajongott a nőkért, értett a nyelvükön és
számtalan hódítást mondhatott magáénak.
Elvált nőként folyton lázasan kerestem az igazit.
A menő üzletemberrel, Ákossal, egy munka kapcsán ismerkedtem meg, a ’puccos’ irodájában találkoztunk. Az első benyomásom azt súgta, hogy egy frissen vasalt ingbe és divatos nadrágba bújtatott félénk óvodással hozott össze a sors. Mialatt bemutatkozáskor fogtuk egymás kezét, mégis rendkívül férfiasnak hatott. „Micsoda kettősség! Fénylő, acélkék, búskomor, lágy gyermeki szemek tartoznak egy erőtől duzzadó, robosztus kemény testhez. Vajon milyen lehet maga az ember, aki mögötte van?” – tűnődtem.
Nem sokkal ezután különös energiát éreztem a levegőben. Ákos felől olyan rezgések érkeztek, amelyekhez foghatóval már réges-régen találkoztam. Megborzongtam. Tudtam, hogy nem pusztán üzleti kapcsolat lesz közöttünk. Biztosra vettem, hogy ez egy sorsszerű találkozás, és nem állhat utunkba semmi.
Az események az első találkozást követően felgyorsultak.
Randi randit követett, két hét múlva már Ákos kényelmes kanapéján összebújva csodáltuk a kandallóban fel-felcsapó lángnyelveket, meghitt hangulatban hallgattuk a pattogó tűz ropogását.
Örömsóhajokat hallatva, szorosan Ákoshoz bújtam. Felkészültnek éreztem magam arra, hogy ne csak a lelkünk, a testünk is közelebb kerüljön egymáshoz.
Bevonultunk a hálószobába.
Gondolatban már ezerszer lejátszottam a szeretkezésünket, Ákost figyelmes, odaadó, gyengéd szeretőnek képzeltem.
Mire ellazultam, kezdtem elengedni magam és vártam a gyönyör fokozódását, Ákos már le is fordult rólam.
Megbénultam. Csak ennyi volt? Egy ultra gyors numera?
Értetlenül és kielégítetlenül hevertem az ágyon, fejemben kérdőjelek röpködtek. Két dologra gondoltam: „Valószínűleg annyira kívánt, hogy nem bírta tovább!” Ezt azonnal kiütötte a másik gondolatom: „Nem kívánt eléggé, de ha már elkezdte, gyorsan be akarta fejezni.”
Nemcsak a lélegzetem állt el, a hangom is elment. Megnémultam, a torkomban több ezer apró gombóc gyűlt össze. Nem szóltam semmit, szomorúan álomba szenderültem.
Másnap rengeteget töprengtem, szakirodalmat kerestem és egy barátommal is megosztottam a történteket. A barátom javaslatára nem mondtam Ákosnak semmit, csak vártam, és elhatároztam, hogy minden apróságra figyelni fogok.
Továbbra is találkozgattunk, de valami megszakadt bennem. Ő legtöbbször elbűvölően viselkedett, figyelmes volt, bókokkal halmozott el, néha viszont azt éreztem, hogy legszívesebben a pokolba kívánna. Az ágyban semmi változás nem történt, sőt mindig talált valami ürügyet, hogy elodázza a szexet.
A csodálatos álom, amiben a kapcsolatunk elején éltem rémálommá vált.
Kezdtem a saját nőiességemben kételkedni, azt hittem bennem van a hiba. Ezt a gondolatot aztán gyorsan elhessegettem, hiszen a volt partnereim egytől-egyik szex Istennőnek tartottak.
Kis ’kutatómunka’ után érdekes információk birtokába jutottam. Ákos után bomlottak a nők. Kiderült, hogy sokan állnak, álltak sorba a kegyeiért, de tartós, komoly kapcsolata szinte sohasem volt.
Egyszer volt nős, de szinte az első perctől kezdve menekült a családi fészekből, folyton kifelé kacsingatott. Házassága alatt felépített egy házat, elvégzett két főiskolát, és udvarolt több tucat nőnek.
Válását követően nem házat, inkább a karrierjét építgette, továbbra is rendületlenül csapta a szelet a gyengébb nemnek, és rengeteget sportolt.
Két dolog tűnt fel: a nők hihetetlenül nagy szerepet játszottak az életében, de mindig szükségét érezte, hogy lekösse az energiáit valami pótcselekvéssel.
Ákos azt is elmondta, hogy amikor már szorossá kezdett válni valamelyik kapcsolata, meghátrált, frusztrálttá, feszültté vált.
Biztosra vettem, hogy a nők a kedvességét, a barátságos stílusát, valamint a pénztárcáját szerették benne, nem a szexuális teljesítményét.
A lelkiző kisfiú engem is elbűvölt, de a hangulat ingadozásait, és a kis teljesítményét nem tudtam elfogadni. Úgy véltem nem az én dolgom a gyógyítása, ezért fájó szívvel bár, de szakítottam vele.
Nem sokkal ezután találkoztam egy pszichológussal, aki szakemberként ezt mondta: „Szexuálpatológiai ismereteim tükrében úgy látom, Ákosnak azért van szüksége egyszerre több hölgy rajongóra, hogy az önbizalmát erősítse. A legtöbb gyenge szexualitású férfi ezt teszi. Óhatatlanul a Casanova syndroma jut eszembe róla.
Casanova a rokokó korból 4500 oldalas memoárt
hagyott hátra, amit azóta is tanulmányoznak az orvosok. Szerelmi hódításainak számát biográfusai 1000-re becsülik. Orvosi szempontból azt tanulmányozzák leginkább, hogy étrendjében állandóan afrodiziákumok szerepelnek. Erre azért lehetett szüksége, mert gyenge képességei lehettek. Nagymértékben élt az akkor legismertebb afrodiziákum, a kőrisbogár por ajzó hatásával. Ez igen erős méreg is, amire emlékiratában úgy utal, hogy egy idióta kezében a gyógyszer méreggé válik, egy zseni kezében azonban a méreg válik gyógyszerré! Ezen kívül még számtalan ajzószert használt.
Ennek a gyenge képességének tudják be a szakemberek, hogy a meghódított nőnél, ha teljesíteni kellett volna, akkor már rohant a másikhoz, mert így nem derült ki képességének hiányossága.”
A Casanovák köztünk élnek…
.
Igaz történet.
-Lizelotte-
Elvált nőként folyton lázasan kerestem az igazit.
A menő üzletemberrel, Ákossal, egy munka kapcsán ismerkedtem meg, a ’puccos’ irodájában találkoztunk. Az első benyomásom azt súgta, hogy egy frissen vasalt ingbe és divatos nadrágba bújtatott félénk óvodással hozott össze a sors. Mialatt bemutatkozáskor fogtuk egymás kezét, mégis rendkívül férfiasnak hatott. „Micsoda kettősség! Fénylő, acélkék, búskomor, lágy gyermeki szemek tartoznak egy erőtől duzzadó, robosztus kemény testhez. Vajon milyen lehet maga az ember, aki mögötte van?” – tűnődtem.
Nem sokkal ezután különös energiát éreztem a levegőben. Ákos felől olyan rezgések érkeztek, amelyekhez foghatóval már réges-régen találkoztam. Megborzongtam. Tudtam, hogy nem pusztán üzleti kapcsolat lesz közöttünk. Biztosra vettem, hogy ez egy sorsszerű találkozás, és nem állhat utunkba semmi.
Randi randit követett, két hét múlva már Ákos kényelmes kanapéján összebújva csodáltuk a kandallóban fel-felcsapó lángnyelveket, meghitt hangulatban hallgattuk a pattogó tűz ropogását.
Örömsóhajokat hallatva, szorosan Ákoshoz bújtam. Felkészültnek éreztem magam arra, hogy ne csak a lelkünk, a testünk is közelebb kerüljön egymáshoz.
Bevonultunk a hálószobába.
Gondolatban már ezerszer lejátszottam a szeretkezésünket, Ákost figyelmes, odaadó, gyengéd szeretőnek képzeltem.
Mire ellazultam, kezdtem elengedni magam és vártam a gyönyör fokozódását, Ákos már le is fordult rólam.
Megbénultam. Csak ennyi volt? Egy ultra gyors numera?
Értetlenül és kielégítetlenül hevertem az ágyon, fejemben kérdőjelek röpködtek. Két dologra gondoltam: „Valószínűleg annyira kívánt, hogy nem bírta tovább!” Ezt azonnal kiütötte a másik gondolatom: „Nem kívánt eléggé, de ha már elkezdte, gyorsan be akarta fejezni.”
Nemcsak a lélegzetem állt el, a hangom is elment. Megnémultam, a torkomban több ezer apró gombóc gyűlt össze. Nem szóltam semmit, szomorúan álomba szenderültem.
Másnap rengeteget töprengtem, szakirodalmat kerestem és egy barátommal is megosztottam a történteket. A barátom javaslatára nem mondtam Ákosnak semmit, csak vártam, és elhatároztam, hogy minden apróságra figyelni fogok.
Továbbra is találkozgattunk, de valami megszakadt bennem. Ő legtöbbször elbűvölően viselkedett, figyelmes volt, bókokkal halmozott el, néha viszont azt éreztem, hogy legszívesebben a pokolba kívánna. Az ágyban semmi változás nem történt, sőt mindig talált valami ürügyet, hogy elodázza a szexet.
A csodálatos álom, amiben a kapcsolatunk elején éltem rémálommá vált.
Kezdtem a saját nőiességemben kételkedni, azt hittem bennem van a hiba. Ezt a gondolatot aztán gyorsan elhessegettem, hiszen a volt partnereim egytől-egyik szex Istennőnek tartottak.
Kis ’kutatómunka’ után érdekes információk birtokába jutottam. Ákos után bomlottak a nők. Kiderült, hogy sokan állnak, álltak sorba a kegyeiért, de tartós, komoly kapcsolata szinte sohasem volt.
Egyszer volt nős, de szinte az első perctől kezdve menekült a családi fészekből, folyton kifelé kacsingatott. Házassága alatt felépített egy házat, elvégzett két főiskolát, és udvarolt több tucat nőnek.
Válását követően nem házat, inkább a karrierjét építgette, továbbra is rendületlenül csapta a szelet a gyengébb nemnek, és rengeteget sportolt.
Két dolog tűnt fel: a nők hihetetlenül nagy szerepet játszottak az életében, de mindig szükségét érezte, hogy lekösse az energiáit valami pótcselekvéssel.
Ákos azt is elmondta, hogy amikor már szorossá kezdett válni valamelyik kapcsolata, meghátrált, frusztrálttá, feszültté vált.
Biztosra vettem, hogy a nők a kedvességét, a barátságos stílusát, valamint a pénztárcáját szerették benne, nem a szexuális teljesítményét.
A lelkiző kisfiú engem is elbűvölt, de a hangulat ingadozásait, és a kis teljesítményét nem tudtam elfogadni. Úgy véltem nem az én dolgom a gyógyítása, ezért fájó szívvel bár, de szakítottam vele.
Nem sokkal ezután találkoztam egy pszichológussal, aki szakemberként ezt mondta: „Szexuálpatológiai ismereteim tükrében úgy látom, Ákosnak azért van szüksége egyszerre több hölgy rajongóra, hogy az önbizalmát erősítse. A legtöbb gyenge szexualitású férfi ezt teszi. Óhatatlanul a Casanova syndroma jut eszembe róla.
Casanova a rokokó korból 4500 oldalas memoárt
hagyott hátra, amit azóta is tanulmányoznak az orvosok. Szerelmi hódításainak számát biográfusai 1000-re becsülik. Orvosi szempontból azt tanulmányozzák leginkább, hogy étrendjében állandóan afrodiziákumok szerepelnek. Erre azért lehetett szüksége, mert gyenge képességei lehettek. Nagymértékben élt az akkor legismertebb afrodiziákum, a kőrisbogár por ajzó hatásával. Ez igen erős méreg is, amire emlékiratában úgy utal, hogy egy idióta kezében a gyógyszer méreggé válik, egy zseni kezében azonban a méreg válik gyógyszerré! Ezen kívül még számtalan ajzószert használt.
Ennek a gyenge képességének tudják be a szakemberek, hogy a meghódított nőnél, ha teljesíteni kellett volna, akkor már rohant a másikhoz, mert így nem derült ki képességének hiányossága.”
A Casanovák köztünk élnek…
.
Igaz történet.
-Lizelotte-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése