Odettke és a vezércikk

2012. január 15.

Anyu egész nap ideges volt, és nem, nem azért. Amikor azokat a kis fehér izéket beviszi a fürdőszobába, akkor minden rendben van. Tudjátok, olyan, mint a fülpiszkáló, csak vastagabb. Ilyenkor mindig sóhajtozik, és én nem értem. Ha annyira fáj neki, minek viszi magával?

Azzal kezdődött, hogy reggel majdnem felgyújtotta a lakást, de csak a szőnyegből égett el egy darab, és nem is látszik, ha odahúzzuk a szekrényt. Kicsit fura a szoba közepén.

Aztán anyu bekapcsolva felejtette a vasalót, és azt mondta nekem, Odettke, retardált vagy. Apu szerint a család keresztje vagyok, a szomszéd Pisti egyszerűen lehülyéz, és a tanítónéni is mondott valamit a múltkor ógörögül. Röviden, színes egyéniség lehetek.

Egész délelőtt ez ment, és amikor anyu véletlenül rálépett a kutya lábára, azt mondta, Odettke, én láttam, hogy ez szándékos volt, és szégyelld magad.

Miután visszajöttünk az állatorvostól, és anyu megette a kutya elől a jutifalatot, leült a laptop elé, és ránk ordított, hogy most már igazán szedjük össze magunkat, és fogjuk be, mert neki vezércikket kell írnia.

Megkérdeztem, mi a vezért írja, és amikor kiderült, hogy csak a dicsőségért, akkor nagyon megsajnáltam anyut. A dicsőség egy sárga hullahopp karika a fejünk körül, és mindig fogni kell félkézzel, különben leesik. Mindig csodálkoztam azon, hogy egy ilyen törékeny dologért az emberek mennyit kepesztenek.

Anyu persze megint letolt, mert szerinte nagyon csúnyán beszélek, miattam nem tud igazán szépet írni. Szép az, amiben csupa szép dolog van, például holdfény, liliom, pillangó és a mások gyerekei. Hát, nem tudom. Nekem a szomszéd Pistike egyáltalán nem tetszik, és csak azért szoktam megverni, hogy azt higgye, szerelmes vagyok bele. Ugyanis testi kontaktus nélkül nincs szerelem.

Javasoltam anyunak, hogy a testi kontaktusról írjon, mert ebben a témában tudok neki segíteni. Persze elküldött a fenébe, de ott már sokszor voltam, és nem adtam fel, mert még nagyon sok javaslatom volt. Írjál akkor a kognitív disszonanciáról!

- Nem írok - mondta anyu.
- De miért nem?
- Mert nem tudom, mi az.

Nem értem, ez nem lehet kizáró ok. Például egyetlen tankönyvünk se lenne, ha mindenki csak arról írna, amihez ért.

- Akkor írjál a Válság Világról, ez nagyon jó lehet, már sokan benézték.

Anyu megitta a hetedik kávéját, és teljesen kétségbeesett. Odettke, ha csak öt percre standby üzemmódba helyeznéd magad, már régen készen lennék. – Szerintem már reggel teljesen kész volt, és a leadott műsor felért egy vezércikkel. Ekkor még jobban felháborodott, és megkérdezte, hogy szerintem milyen a jó vezércikk.

Hát, azt mindenki tudja, hogy milyen egy ország szeretett vezére. Már most, ha végre csak egyetlen kis cikk marad belőle, el se tudjátok képzelni, milyen jó lenne nekünk.

- Müszélia -