2012. május 6.
- Az a szó, hogy „édesanyám”, ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán. Érted már?
/Eric Draven A holló (The Crow) c. filmben/ .
Mindig anya akartam lenni. Csak anya. Sokáig nem tudtam, jól csinálom,
vagy örökre elrontom. Bizonytalan voltam, fiatal, de akkor is
szerettelek benneteket. Szívem összes szeretetével.
Egy pár pici babacipőt forgatok az ujjaim között. Az első cipődet. A
ruháid már szép sorrendben, méret szerint pihennek a szekrényben,
tisztára mosva, vasalva. Várják az érkezésed. Van mindenféle, macis,
kutyás, focis, a szivárvány összes színét felsorakoztattuk neked.
Nagyon várunk. Alig egy hónap, és itt leszel köztünk.
Apa sokáig azt gondolta, lány leszel, de ma már semmiért el nem
cserélne. Megtanít majd pókerezni, azt mondta. Verset, mesét olvas majd,
ringat, ha éjjel sírsz. Neki még új a feladat, te leszel az első
gyermeke. De tudom, a világ legjobb apukája válik belőle, és neked
rettenetesen jó dolgod lesz, hogy őt választottad apukádnak.
Krisz azt üzeni, ő veszi majd az első focilabdát, és megtanít mindenre,
amit ő tud, mert egy fiúnak focizni kell. Megőrzi az összes focis
újságját, és a Forma-1-et is együtt nézitek majd.
Vivi meg egyszerűen csak szeretni fog.
Keresztanyu is lázas izgalommal készül, simogat a pocakomban, számolja a
napokat és arra az időre vár, amikor ő fog vigyázni rád, amíg mi apával
kikapcsolódunk kicsit.
Dédimama nem érhette meg a születésed, de kapsz helyette másik mamát, és
nagyapát, akik ugyanolyan rajongással fognak körbevenni, mint ahogy ő
tenné. Mert a nagymamák már csak ilyenek. Majd meglátod, kisfiam.
Én pedig általad újra anya leszek, immár harmadszor. Nem mondom, hogy
nem félek, hogy nincs bennem egy kis bizonytalanság, sok év telt el a
testvéreid születése óta. De csak végigsimítom a pocakom, te mocorogsz,
megmutatod milyen erős a lábacskád, és én máris mosolyogva intek búcsút
minden félelmemnek. Hisz olyan könnyű az egész, csak szeretni kell!
Az anyáknak ez a dolguk, óvni, félteni, törődni, sírni, nevelni,
simogatni, de mindenekelőtt szeretni. Mindennél jobban, feltétel nélkül.
Nagyon várunk, kisfiam! Még van pár heted, élvezd odabent a meleget, a
biztonságot, hagyj nekünk még kis időt, hogy teljesen felkészüljünk rád.
Mert bár minden készen áll, mégis hitetlenkedve nézzünk az apró
holmikat, amiket nemsokára rád adunk, és néha még magunk sem hisszük,
hogy újra gyereksírástól lesz hangos a ház.
Leventének…
Ezúton kívánok boldog Anyák napját minden édesanyának és nagymamának!
- Anubis -
2012. május 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése