A három Tündér

2012. május 27.

Gyermeknap alkalmából kifolyólag, egyik felhasználónk hét éves unokája mesél nekünk. Fogadjátok szeretettel!

A három tündér
Csodás nap volt. A napocska ragyogott. A három tündér vidáman játszadozott.
A réten a három barátnő vidáman bújócskát játszott. Lávalány volt a hunyó. A Virágtündér és a Vidámtündér, ők ketten voltak a szabadon kószáló egerek. Amikor Lávalány megtalálta a fa mögött a Virágtündért, a Virágtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettél, majdnem kiugrottam a bőrömből!
És ők ketten keresték a Vidámtündért. A Vidámtündér azt mondta:
- Jaj, de megijesztettetek ti ketten!
És végül olyan boldogok lettek, hogy leborultak a fűbe, és annyira mosolygós volt az arcuk, mint a hajnali napsugár.
Lávalány kérdezte:
- Nem játszunk még valamit?
- Jó, de mit? - kérdezte a Virágtündér.
Vidámtündér azt mondta, hogy:
- Megvan! Játsszunk fogócskát!
- Jó, de ki lesz a fogó?
- Hát te, Lávalány!
- Óóóó ne! Már megint én vagyok ebben a szereplő? Miért mindig engem akartok választani? Tán azért, mert ti nem szerettek fogók lenni?
- Hát....., nem egészen így van Lávalány. Mert mindig te győznél és akkor mindig úgy porzana az út utánad, hogy még a mi lábunk is megégne! Azért szoktunk mindig ugrálni amikor te győzöl és ezért furcsállsz te bennünket.
Akkor jött egy Cápasrác. Mi meg úgy megijedtünk, hogy egy fillér sem maradt a zsebünkben. Elfutottunk, és ilyenkor Lávalány után tényleg nagyon égett az út. Mi ketten úgy szaladtunk, mint a szél. De lehet hogy még annál is egy kicsit gyorsabban. Eközben a Cápasrác elénk ugrott, mi hármunk elé és azt mondta nekünk kettőnknek:
- Nem olyan rossz fogónak lenni.
- Tényleg? Tényleg nem rossz fogónak lenni?
A Cápasrác azt mondta:
- Tényleg nem rossz ám fogónak lenni.
- Miért?
- Azért, mert ha elég gyorsak vagytok, mint én az úszásban a tengerben, akkor talán még utol is érhetitek Lávalányt. És akkor nem égne a talpatok. És akkor nem kéne ugrálnotok sem.
- Tényleg? - kérdezte a két tündér.
És akkor meg is próbálták és ők győztek. És annyira örültek mint Lávalány a bújócskában. És végre megtanulták, hogy nem olyan rossz fogónak lenni. Így lett boldog vége a mesének.

Jó szórakozást az olvasáshoz gyerekek! Lehet hogy álmotokban ti is benne lesztek a mesében.

- Mesélte és rajzolta: F. Vivien, 7 éves, leírta: J. Erzsi, mama -